Gereblyés László, jelentős magyar költő és műfordító, 1904-ben született Csákberényben, és 1968-ban hunyt el Balatonfüreden. Már fiatal korában politikai és kulturális tevékenységet folytatott, mely miatt többször is konfliktusba került a hatóságokkal. A ’20-as és ’30-as években különböző irodalmi folyóiratoknál dolgozott, és saját folyóiratot is alapított. Politikai nézetei miatt többször elvesztette munkáját, és végül 1938-ban Párizsba emigrált. A második világháború után hazatért Magyarországra, ahol folytatta irodalmi és szerkesztői tevékenységét, többek között a “Nagyvilág” folyóiratnál. Életének utolsó éveiben ismét a “Nagyvilág” szerkesztőjeként dolgozott. 1967-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát.
Gereblyés László: Öröm
Szigligeten, vén hársak alatt,
újborod ittam: a szavadat.
Lombosodott s hullt révetegen,
hársfa-virágként: a szerelem.
Mámorosúlt a parki világ:
fák, bogarak, madarak, csigák…
Összemosolygott föld, meg az ég,
rózsa pirosa… zöld, meg a kék.
Összemosolygott: ember – a táj!
Fölragyogó szem – szőke határ.
Vágy, meg az élet… emberi szó,
szállt a bokorból, mint a rigó:
– Kell az öröm, mint földnek eső!
– Mint a hazának friss levegő.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
