Szigligeti Alkotások: Újraolvasva Gereblyés László “Öröm” Című Versét

in Blog by admin

Gereblyés László, jelentős magyar költő és műfordító, 1904-ben született Csákberényben, és 1968-ban hunyt el Balatonfüreden. Már fiatal korában politikai és kulturális tevékenységet folytatott, mely miatt többször is konfliktusba került a hatóságokkal. A ’20-as és ’30-as években különböző irodalmi folyóiratoknál dolgozott, és saját folyóiratot is alapított. Politikai nézetei miatt többször elvesztette munkáját, és végül 1938-ban Párizsba emigrált. A második világháború után hazatért Magyarországra, ahol folytatta irodalmi és szerkesztői tevékenységét, többek között a “Nagyvilág” folyóiratnál. Életének utolsó éveiben ismét a “Nagyvilág” szerkesztőjeként dolgozott. 1967-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát.

Gereblyés László: Öröm

 

Szigligeten, vén hársak alatt,

újborod ittam: a szavadat.

 

Lombosodott s hullt révetegen,

hársfa-virágként: a szerelem.

 

Mámorosúlt a parki világ:

fák, bogarak, madarak, csigák…

 

Összemosolygott föld, meg az ég,

rózsa pirosa… zöld, meg a kék.

 

Összemosolygott: ember – a táj!

Fölragyogó szem – szőke határ.

 

Vágy, meg az élet… emberi szó,

szállt a bokorból, mint a rigó:

 

– Kell az öröm, mint földnek eső!

– Mint a hazának friss levegő.

 

 

 

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Halászlé a Balaton partján: Így készül a régió kedvence

in Blog by admin

A Balaton íze: fedezd fel a halászlé titkait

A halászlé, mint fogalom a XVIII. században jelent meg először, de valójában korábbi időkből származik.  A halászlé eredeti változata egyszerűbb volt, mindössze halból, vízből és sóból állt. Tápértékének növekedése a paradicsom és a paprika bekerülése után következett be. Két jelentős változatát Szeged és Baja területe formálta meg. A szegedi halászlé a tiszai vízi élet szabályai szerint alakult ki, a bajait a Duna adottságai és a szerb hatások formálták. A halászlék közötti legnagyobb különbséget a hozzáadott zöldségek és fűszerek, valamint a halszeletek készítésének módja adja. Történelmi források alapján a halászlé, főzés közbeni fűszerezése egy modern “találmány”, régen a halak, só és víz kombinációja jelentette az alapot. A halászlé ma már nem csak a parton főzhető, hanem a háziasszonyok konyhájában is megjelenik, egyre változatosabb receptekkel.

forrás

A Balaton íze: útmutató a tökéletes halászlé elkészítéséhez

Hozzávalók:

törpeharcsa, keszeg, balin, ezüstkárász, ponty, a halak ikrája, 6 kisebb fej vöröshagyma, só, 2 gerezd fokhagyma, 6 babérlevél, 2 dl olaszrizling, őrölt fűszerpaprika, 2 evőkanál mangalicazsír, 1 paradicsom, 2 teáskanálnyi csípős őrölt paprika.

Először előkészítjük az alapléhez valókat. Két kisebb fej vöröshagymát felvágunk, a bográcsunk (fazekunk) aljába szórjuk. Rárakjuk a megtisztított, besózott törpeharcsa fejét, a balint, a keszeget, a kárászt, és a ponty fejét, amiből előzőleg a méregfogat eltávolítottuk. A halak tetejére újabb 2 fej vágott vöröshagymát teszünk. A fokhagyma gerezdeket megtisztítva hozzáadjuk, és a babérlevelet is rátesszük. Sózzuk, felöntjük vízzel, és 1 dl borral. Feltesszük főni. Közben kevergetni nem szabad, csak mozgatni.

A pontyot lefilézzük, a húsokat 2 milliméterenként beirdaljuk, hogy a vékonyabb szálkákat is átvágjuk. A harcsát is lefilézzük, de mivel ez szálkátlan hal, nem kell bevagdosni. Mindkét halhúst kisebb szeletekre vágjuk, besózzuk, és őrölt fűszerpaprikával megsózva félretesszük egy tányérba. A megtisztított ponty-és harcsagerinceket az alapléhez tesszük, és együtt főzzük tovább. A halak ikráját is kisebbekre felvágjuk.

Amikor az alaplé már jól átfőtt, kiszedjük belőle a hal fejeket és gerinceket. Kicsit meghűtjük, majd egy külön tálba lefejtjük róluk a húsokat, a nagyobb szálkákat pedig félretesszük. Így könnyebb átpasszírozni a halat. Nagy lyukú szitán keresztül törjük át az alaplébe a sűrítményt. Az egészet átöntjük egy nagy tálba, a kiürült bográcsunk aljába pedig a mangalicazsíron újabb 2 fej apróra vágott vöröshagymát megpirítunk. Megszórjuk 3 evőkanál fűszerpaprikával, felöntjük kevés borral, és az alaplével. Felforraljuk, és az előkészített halfiléket belehelyezzük. Hozzáadjuk az ikrát is, végül cikkekre vágott paradicsommal, és csípős paprikával ízesítjük. Néha kicsit megforgatjuk a bográcsot, de keverni tilos, mert akkor összetörnek a húsok. 15-20 perc múlva tálalhatjuk.

Forrás: Ízörzők Szigliget

 

 

 

Szigliget Szépsége Szabó Magda Szemével

in Blog by admin

Szabó Magda: Szigliget

 

A palló nád között vezet,

csepp utca visz a vízre ki,

szálkás korlát kínálkozik,

meg ne szédüljön valaki,

amint a deszkán áthalad,

s kilép a napozó tutajra,

mert ki a tájjal szembenéz,

annak elzsibbad térde-talpa,

hisz a boldogságos Öböl

egy csorbult türkisz csésze alja,

s a macskahátú habokat,

melyek oldalát verdesik,

a horizonton messzelátó,

kiváncsi vulkánok lesik,

fejükön csúcsos, rőt süveg,

szőlők, erdők hónuk alatt,

gömbölyü talpaik szelíd

présnyomó kádon állanak.

 

A kád körül falu. A házak

nád üstökén a gólyapár

lesi a forduló időt,

s a villogó bogyók előtt

egy csepp bajusz jár vattatalpon,

egy kis fenevad őgyeleg,

cirmos gerincén szürke láng,

s a késhegy résű zöld szemek

gömbölyű hátán nap remeg.

A lúdak a csorgó alatt

rázzák hersegő szárnyukat,

narancs csőrükből gyöngy pereg,

s ott lenn a jegenyék megett,

kristálytorkú, apró ebek

járják a táncot önmagukkal,

viháncolnak tű fogsorukkal,

s hol a patak kiszélesül,

rengetik roppant tőgyüket

a méltóságos tehenek.

 

És két oldalt, s hátad mögött,

előtted és fejed fölött

az a villogó valami,

az nem az ég,

nem oxigén

és nitrogén,

lengő gázszövedék,

hogy volna ég ilyen feszes, kemény,

ily színeváltozó, mint odafenn,

hol domború, hol homorú,

hogy káprázik a szem,

hogy volna ég íly ismerős,

és ilyen idegen?

S mintha mutatná, méhe csupa bőség,

halat dobál fel villogva a mélység,

s a part mentén – csikós, kezes lovon –

pányvát hajít a sikló a habon,

és nesztelen siklik futó nyomába

a vizipók parányi korcsolyája.

Feszeng a hínár, itt van ő is,

lábujjra áll, kikandikál,

s les a gyanútlan tó felett

a hamvas útonálló, a sirály.

 

S amott a sás,

csupa suhogás, susogás

meg surrogás,

levelen lovagol a béka,

s a nádas tündér ivadéka,

a három színt játszó sziporka,

merev, Bizánc szemű boszorka,

a szitakötő messze tűnik,

légre írja titkos betűit,

hogy lélegzeted elakad,

mikorra megfejti agyad

a semmire írt szöveget,

a kárbunkulus szavakat.

 

Fenn tűz, a nap tüze,

lenn víz, a tó vize,

köröskörül a lég lehellete.

És hogy mind a négy meglegyen,

te vagy a negyedik elem;

tapogasd végig testedet,

húsod, csontod csak átmenet.

Mint a lábatlan ebihal,

formád is más formát takar;

három testvéred elfogad,

te is viseld el önmagad,

ki por leszel,

viseld el, hogy a föld te vagy.

 

Roggy térdre! Bámuld az öbölt!

Lásd, sajnál. Pára futja el szemét.

Elhagytad az ólom nyarat,

város iszonyú lehelletét,

mi kínnal bontja fáradt levelét,

három együgyű virágcsereped,

ablakodat, min egy kockányi ég

csúfolja meg keserű szemedet.

Három testvéred néz feléd,

s a mindenség, ki gyermekének vállal,

s erőt ad neked, nyomorult,

hogy megbékélj egyszer már a halállal.